Csacsigalopp és borkommandó

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Csacsigalopp és borkommandó

Feltöltve: 2013-05-09

Tavasz végi balatoni szemle finom falatokkal, kaland- és bringaparkkal, lovaskocsival és vízitúrával.

Kenuval keltünk át a nagybereki lápon, Balatonfenyvesen egész vadmalacot sütöttek kemencében a tiszteletünkre, Zalakaroson, az ország második legvirágosabb városában büdöskéket ültetünk Katus Attilával, a Laposa pincészetben találkoztunk a badacsonyi borkommandóval. És pompás sajtokat, disznóságokat ettünk itt is, meg Zalakaroson, a történelmi kalandparkban is.

Rádpusztán kezdtük idén a balatoni szemlét, itt rendezik meg pünkösdkor, május 18-án a Balatoni Vágtát, a Nemzeti vágta előfutamát. A verseny másnapján csacsigalopp szórakoztatja a közönséget. A szervezők szerint ez vonzza igazán a német és osztrák vendégeket, s ezért további szamarak és gazdáik nevezését várják, addig is megmutatják nekünk az eddigi csacsibajnokot, a nyolc éves Sanyit.

Honfoglaló hagyományőrzők is táboroznak a verseny napjaiban, megismertetve a korabeli viseletet, fegyvereket, használati eszközöket és az életmódot. Vörösboros marhapofát és pompás, friss, illatos tejes pitét kapunk baracklekvárral ebédre.

Osztrák borászok Magyarországon

Kéthelyen az AX Borászatba várnak minket, egy színváltós 5500 négyzetméteres alapterületű épületbe, ahol futószalagokon érkeznek az asztalokhoz a kelyhekbe kitöltött borok és a pogácsa. Szokatlan móka. Az osztrák Hans Georg Achs és fia, Thomas Achs több generáció óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, és úgy látják, a balatoni borok sokkal jobbak, mint amennyire számon tartják őket a boros nagyvilágban. Május végén nyitó pincészetben hatalmas színházterem és konferenciaterem is várja az ide érkezőket, azt mondják az osztrák borászok, náluk nagy divat pincészetekben rendezni a lagzit.

Kenuval a lápon

Vízitúra készülődik a Nagyberekben. Aki nem akar vizeskedni, jöhet bringán is, vagy nordic walkingozhat. Végül mindenki csónakba ül.

A terv az, hogy majd itt is, ott is megállunk, és akkor vendéglátóink mesélnek a lápról, megmutatnak fészkeket, fákat, bokrokat, vízinövényeket. De az evezés olyan izgalmakkal jár, hogy nem mindig sikerül összehozni a bemutatókkal. A láp végén lovaskocsikkal megyünk át a talajvíz áztatta földeken házi borért meg sós stangliért, mely utóbbinak a receptjét még mindig várjuk ám a turisztikai egyesülettől.

Szállásunk a közelben, a láp másik végén a Balatonfenyvesen a háromcsillagos Hubertus Hof Hotel és Étterem, amely elnyerte a Magyar Turizmus Minőségi díját, muszáj hát kipróbálnunk. Rókagombalevest, egészben sült kemencés vadmalackát kapunk, nincsen panaszunk. Még a szaunát is kinyitják nekünk éjszakára. A szobák is tiszták, és tökéletesen megoldották a régi terek mai igényű felújítását. De a legfinomabb azért a ház saját málnalekvárja és baracklekvárja, nem is ettem mást reggelire.

Jurták és báránykák

Reggel megint lovaskocsira ültünk Zalakaroson, kikocsiztunk a Garabonciás 7 Vezér Történelmi Kalandparkba, egy valahai elárvult állattenyésztő telepre, amelyet a Vénusz Hotel tulajdonosai fölvásároltak, hogy itt tenyésszenek kedvükre való állatokat: disznót, birkát, tehenet, legyen jó tej, sajt, hús, kolbász, sonka.

Előbb a családnak és később már a vendégeknek is ezeket a finomságokat adták az asztalra. A kalandparkban persze állatot is lehet simogatni, jurta is áll, és beköltözhető, épül a nyolcszázas nézőterű lovasszínpad, ahol nyáron már előadások lesznek. Családokat várnak tehát a jurtatáborba, a gokart pályára, az íjászpályára és a honfoglaláskori játékokhoz, meg az asztal mellé, a rusztikus, friss, jóízű sajtokhoz, kolbászokhoz, házikenyerekhez.
Olyan nehezen váltunk meg a kalandparktól és különösen a lakomaasztaltól, és utána meg a fürdőtől, ahol az ifjú vízipókoknak kétszintes vízi birodalom épül, hogy alaposan megvárattuk Katus Attilát, pedig ott várt minket sok virágpalántával meg az operálós gumikesztyűkkel a város főterén. Elültettük aztán fegyelmezetten a büdöskéket, megtudtuk, hogy Hévíz elnyerte az ország legvirágosabb városa címet Zalakarostól, és már megint ennünk kellett, méghozzá halászlét meg túrós palacsintát. A harcsa friss és fiatal volt, de a látvány sem volt versenyképes, az állag sem, az íz sem. Tudom, hogy a passzírozott halászlé nehezebben tud gusztusos látvány lenni, mint a bajai, de meg kell oldani.

Megint báránykák

Tűzött a nap hét ágra, egészen, amíg be nem vetettük magunkat Keszthelyen a 4, 2 hektáros Festetics állatparkba, őshonos báránykák, malackák, kecskék, pulykák és dám- és gímszarvasok közé.

Még a kecskéket valahogy rávettem, hogy fölágaskodjanak egy-két faágért, amíg a kollégák lefotózzák őket, de aztán egyre szigorúbb cseppekben esett az eső, a rézpulykákat már esőfüggönyön át láttam, és szaladtunk a buszhoz. Gyenesdiáson még mindig szemetelt az eső, amikor az udvaron a 2012-ben megnyílt Darnay Bormúzeum történetét hallgattuk, csak akkor állt el, amikor már bementünk borozni. És alig tettem le a poharat az utolsó korty olaszrizling után, már indultunk Hévízre, ahol megint enni-inni kellett, csak előtte még víz alatti biciklizni, gyógytornázni, szaunázni.

Víz alatti bicikli és vörösboros kakas

A négycsillagos Hunguest Hotel Mirage 2013. februárjában nyílt meg. Különlegessége az a terápiás centrum, amelyet mi is kipróbáltunk, különössége, hogy medencék itt nincsenek, gyógyvíz sincs, aki ilyet akar, annak át kell mennie a tófürdőbe, ez viszont a hotelből is megoldható.
Számomra mégis inkább a hévizi Mirage Hotel étterme lesz emlékezetes. Az oroszos előételekkel, a magyar és a nemzetközi (francia, olasz ) konyhát magas színvonalon reprezentáló főfogásokkal, amelyek üzenete annyira világos. Üdvözlik az orosz vendéget a számára ismerős ízekkel, grillezett padlizsánnal, zakuszkával, túróval rakott zöldséggel, s aztán megtisztelik a rostosra hagyott vörösboros kakassal, a székelykáposztával, a zöldséges tőkehallal, a jó sztrapacskával.

A Badacsonyi kör a dombtetőn

Másnap reggel azért sietünk, hogy már megint együnk-igyunk. Laposánál gyűlik jöttünkre a Badacsonyi kör: a Laposa, a Szeremley, az Istvándy és a Váli pincészet képviseletében jönnek, akik együtt is készítenek bort, méghozzá kéknyelűt, akik borkommandót alakítanak, és elviszik a vendéglátóhelyekről a nem odaillő borokat, és hoznak helyette balatonit, meghekkelik a halas helyeket, hogy balatoni halat áruljanak. Ez inkább móka persze, de a cél komoly, a Balaton partja legyen csak balatoni ételeké-italoké. Más is készül, szőlőlevélbe csavart, boros fogásokat várnak séfektől és családi-baráti szakácsoktól, és ezek közül a legjobbak lesznek majd a badacsonyi módra készült ételek, amelyet már így ismer meg a világ, mert remélhetőleg fennmaradnak az étlapokon. Míg hallgatjuk a szenvedélyes mondatokat, a borok mellé az Istvándy pincészet kolbászait, sonkáit, szalámijait és szalonnáit eszegetjük sajtokkal.
Van itt olyan terv is, hogy szamoai csónakokat építtetnek a hajóépítési szakközépiskola diákjaival, és rendszeresek lesznek a mókás versenyek. Át kell evezni a túlpartra, bedobni egy jó balatoni fröccsöt, és vissza.

Biciklipark, mega-gigakoncertek

Zánkán utoljára még úttörőként voltam, nem gondoltam, hogy még visszajövök azért, mert itt rendezik június 25. és 30. között az idei EFOTT-ot, amelynek házigazdája idén a Corvinus Egyetem lesz. Kerülünk egyet a hatalmas parkban, irigykedünk a majdani fesztiválozókra, akiket egészen a camping széléig hoz a vonat, és semmi gondjuk, csak hogy bulizzanak.
Még dolgunk van Balatonfüreden: sürgősen ennünk kell valamit a Jókai nevű százszemélyes szépséges hajón. Harcsapaprikást kapunk túrós csuszával, finom és friss, és minden rendben vele.
Balatonfüreden hihetetlen biciklikalandpálya van, itt készül bicikliünnep hamarosan, készülődik a Kékszalag verseny is.

A túra a balatonfüredi Vaszary villában zárul a Rodin kiállítással, amely még június 23-ig látható, de a mecénás Hatvanyról szóló tárlat érzékenységével, átgondoltságával még inkább felvillanyoz.