Sopron Wollner és Bécs bolha - Hotel Wollner***

Hotel tesztek élménybeszámolók, értékelés

Címlap / Hotel tesztelés

Sopron Wollner és Bécs bolha - Hotel Wollner***

Szabad hétvégét kaptunk, amit gyerekmentesen, barátainkkal tölthettünk. Mivel ez sajnos vagy szerencsére ritkán fordul elő, a lehető legjobb programmal készültünk a jeles alkalomra.

Így kerültünk Sopronba, a háromcsillagos Hotel Wollnerbe. Sopron csodás város, minél többször vagyunk ott, annál jobban szeretjük. Szánkóztunk a Lövérekben, sétáltunk a belvárosban, kincset találtunk az ócskapiacon, forralt bort ittunk Tűztorony lábánál.
Ezúttal nem esett hó, sétáltunk, álmodoztunk, táblákat olvasgattunk, puttót találtunk a városban, és belestünk minden elvarázsolt udvarra, közbe, ahová csak tudtunk. És persze megint forralt bort ittunk vasárnap délelőtt. Kár, hogy túl csendes a belváros, több vendég is látogatna ide, még télen, kora tavasszal is, ha lennének programok, kiállítások, éttermek és kávézók.

Minden a közelben volt, mivel sikerült az óvárosban szobát kapni egy olyan szállodában, amely berendezésével, stílusával nem törte meg, inkább erősítette annak hangulatát. A szállót egy kis utcában, a Templom utcában álló klasszicista palotából alakították ki.
Szeretem a wellness hoteleket, a medencét és a jacuzzit, de egy kis óvárosi utcában épült, a lelkész úr házával szemben álló, 300 éves palota, méternyi vastag falakkal, spalettákkal és stukkókkal egyszerűen utánozhatatlan. De nem csak mi láttuk így, sok híres vendéget fogadták már ezek között a falak között, megszállt már itt Habsburg Ottó, Helmuth Schmidt, Bajor Imre és Vágó István is. A szobák, az étterem, a bútorok, a festmények és a szolgáltatások mind azt sugallják, itt minden a minőségről szól. Nem kell attól tartanod, hogy rajtad spórolnak. Nincs sok szoba – ennek köszönhetően az étteremben sincs sor -, minden tágas és kényelmes.

A vendégszobák előteréből nyílik a hálószoba és a fürdőszoba, amelyek alapterületre összesen kb. három horvát apartmant tesznek ki. Bár elég későn érkeztünk – dolgozó ember későn érkezik -, mégis megvártak minket a vacsorával. Nincs menüválasztás, de nem is szeretnél mást választani, ez garantált.

Másnap, hajnalban Bécsbe indultunk, a bolhára, kincsvadászatra, vásárolgatni. Remek, napos időnk lett volna, ha nincs az a szél, ami ha fúj, normális ember nem lép ki a házból. Most sajnos volt. A hózáporba csapó orkánnal dacolva tervezett célunkat azért elértük.
Bécsben mindenképpen érdemes kinézni az ócskapiacra, amelyet a híres „Naschmarkt” piac végében rendeznek minden szombat délelőtt, mert kevés dolog van, amit itt nem árulnak. Ruhák és cipők, könyvek és cd-k, régi dísztárgyak és új giccsek vegyesen. Lehet itt például régi 50 filléreseket és más magyar, használatból már kivont aprópénzeket is venni. Én, sajnos még a papírhúszasra is emlékszem, de igyekszem ezt ritkán említeni. Meg is vitattuk, hogy nem kellett volna azt a sok jó egy- és kétforintost elszórni különböző nemes célokra, egyszer még sokat érhetnek. Visszatérve a bolhára, érdekes volt, bár nekem legalább annyira tetszett az ínyencségek piaca is. A két főváros nagyon hasonlít, csak odaát jobb állapotban vannak az épületek, sőt van hasonlóság a két nép között is, csak ők gazdagabbak, de összefonódik a történelmünk is, mégis annyira más. Ők változatosabban étkeznek, könnyű, hisz gazdagabb a választék. Számtalan fajta gyümölcs, millióféle kenyér, olajbogyó, rengeteg sajt, lenyűgöző.

Délután értünk vissza Sopronba. Miután leadtuk az autót (mivel nehéz a belvárosban parkolni, elviszik az autókat a közeli mélygarázsba), pihentünk egyet. A szélvihar a szállóba kényszerített minket, így alkalmunk adódott kicsit alaposabban körülnézni. Láttuk a konferencia termeket, amelyben minden technikai felszerelés megtalálható, úgy, hogy szinte észre sem veszed. Különlegessége, hogy a helyben talált római kori leleteket a konferenciaterem vitrinjeiben őrzik a Soproni Múzeum engedélyével. Ez a nagyszerű az egész szállodában, egyszerre modern és régiesen romantikus, mesterien ötvöződik a régi és az új, egyik sem megy a másik rovására, semmiről sem kell lemondani a vendégeknek. Van borozó is helyben, de ilyenkor zárva. Dohányozni csak itt lehet vagy az udvaron. Egyetlen dolog miatt sajnáltam, hogy februárban történt ez a kiruccanás: az egykori vörös sáncra épített a függőkertbe nem tudtunk kiülni.

Viszont elmentünk a helyi diszkóba, retro bulira. Az árak pesti szemmel nézve kellemesek, a taxi keveset megy, tehát olcsó. A zene is kialakult a végére, vagy kedvünk lett jobb. Végeredmény szempontjából mindegy.

Vasárnap már nem fújt annyira a szél, így erre a délelőttre sikerült az ismerd meg Sopront programot időzíteni. Sétáltunk – én ilyenkor visszaképzelem magam a 19. századba, de nem mondom el senkinek -, napoztunk, élveztük a várost. Sajnos, meglehetősen kihalt volt, alig-alig találkoztunk emberekkel, ami szerintem hiba. Főleg közvetlenül egy zsúfolt bécsi kirándulás után sokkoló, hiszen Sopron szebb is, jobb is, megérdemelné a látogatókat, de reméljük ez rövidesen változik, és megtelik élettel a belváros.

Talán már a jó idő, a tavasz megérkezése felébreszti a belvárost. Mi mindenképpen visszajövünk és megnézzük.

Kapcsolódó Tartalom
Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu